Late effect of treatment for reducing cardiovascular risk--a hypothesis on cardiometabolic therapeutic memory

Pathophysiological Fundamentals of Diabetic Cardiomyopathy

Diabetic cardiomyopathy (DCM) was first recognized more than four decades ago and occurred independent of cardiovascular diseases or hypertension in both type 1 and type 2 diabetic patients. The exact mechanisms underlying this disease remain incompletely understood. Several pathophysiological bases responsible for DCM have been proposed, including the presence of hyperglycemia, nonenzymatic glycosylation of large molecules (e.g., proteins), energy metabolic disturbance, mitochondrial damage and dysfunction, impaired calcium handling, reactive oxygen species formation, inflammation, cardiac cell death, and cardiac hypertrophy and fibrosis, leading to impairment of cardiac contractile functions. Increasing evidence also indicates the phenomenon called "metabolic memory" for diabetes-induced cardiovascular complications, for which epigenetic modulation seemed to play an important role, suggesting that the aforementioned pathogenic bases may be regulated by epigenetic modification. Therefore, this review aims at briefly summarizing the current understanding of the pathophysiological bases for DCM. Although how epigenetic mechanisms play a role remains incompletely understood now, extensive clinical and experimental studies have implicated its importance in regulating the cardiac responses to diabetes, which are believed to shed insight into understanding of the pathophysiological and epigenetic mechanisms for the development of DCM and its possible prevention and/or therapy. © 2017 American Physiological Society. Compr Physiol 7:693-711, 2017.

Vascular memory: can we broaden the concept of the metabolic memory?

Based on the results of recent randomized, controlled clinical trials and analyses of their follow-up periods the concept of metabolic memory cannot be restricted to antihyperglycaemic treatment only, rather it can be extended to lipid-lowering and antihypertensive treatment and even life-style modification. This broadened concept can be designated as vascular memory. According to this new concept, not only immediate and short-term but long-term effects of the metabolic and cardiovascular risk milieu are of great importance. Consequently, early and intensive lifestyle interventions, treatment of hyperglycaemia, lipid abnormalities and hypertension can result in beneficial effects on cardiovascular outcomes even in the long run. On the contrary, failing in target-oriented treatment from early detection of abnormalities can be associated with life-threatening cardiovascular events subsequently. Additional experimental studies are needed to characterize the exact pathomechanism of vascular memory and further clinical trials are also essential to explore its real clinical significance.

New clinical data with metformin therapy in patients with diabetes mellitus

A metforminterápia ma széles körben használatos a 2-es típusú cukorbetegek kezelésében. Az utóbbi években olyan tanulmányok jelentek meg, amelyek a metformin további előnyeire, újabb potenciális alkalmazási lehetőségeire hívják fel a figyelmet. Így adatok szólnak az 1-es típusú diabetesben történő alkalmazás előnyeiről (inzulinkezelés mellett, elsősorban akkor, ha felnőttkorban a 2-es típusú diabetes fenotípusjegyei megjelennek). Epidemiológiai megfigyelések igazolják, hogy metformin használata mellett a daganatos betegségek kockázata csökken. Szórványos adatok hívják fel a figyelmet arra, hogy szívelégtelenségben is előnye lehet a metformin adásának. A 2-es típusú cukorbetegek inzulinterápiájának megkezdésekor érdemes a korábbi metformint megtartani, mert remélhető, hogy adásával csökkenhet a szükséges inzulin dózisa, javulhat az anyagcserekontroll, mérséklődik az inzulinterápia kapcsán jelentkező testsúlygyarapodás, és csökkenhet a macrovascularis szövődmények kialakulásának kockázata. A 2-es típusú diabetes kórfejlődésének korai szakában metforminnal biztosított jó anyagcserehelyzet késői, kedvező utóhatásai is detektálhatók a cukorbetegség hosszú kórlefolyása során. Bár az új klinikai megfigyelések biztatóak, s további vizsgálatokra adnak ösztönzést, a klinikai gyakorlatban jelenleg csak az alkalmazási előiratnak megfelelő módon használhatjuk a metformint a 2-es típusú diabetesben szenvedők kezelése során. Orv. Hetil., 2010, 49, 2025–2030.

Screening for type 2 diabetes and prediabetes – methodological concerns and feasibility in Hungary

A 2-es típusú diabetes kórfejlődése jellemző módon időben elhúzódó és lappangó, olykor a manifeszt betegség kezdeti stádiuma is meglehetősen tünetszegény. Ez megteremti az alapját a szűrővizsgálattal történő betegségfelismerésnek. Szűrővizsgálattal nemcsak a 2-es típusú diabetes, hanem kórmegelőző állapota (összefoglaló néven praediabetes) is felismerhető. A szűrővizsgálat céljára napjainkban az úgynevezett kockázatalapú, kétlépcsős módszer a leginkább elfogadott: az első lépcsőben kérdőív segítségével azonosíthatók a fokozott kockázatú egyének, a második lépcsőben ez utóbbiak körében vércukor-meghatározásra kerül sor. A kérdőívek közül a FINDRISC (Finnish Diabetes Risk Score) használata terjedt el a legtöbb országban, az első hazai tapasztalatok is kedvezőek alkalmazásával kapcsolatban. A szűrővizsgálat megteremti a korai diabetesesetek azonosítását, illetve a primer prevenció lehetőségét. Mindez végül elvezethet a 2-es típusú diabetes előfordulási gyakoriságának csökkenéséhez. Helyes lenne, ha ez az egészségügyi-társadalmi aktivitás hazánkban is – más országokhoz hasonlóan – nemzeti diabetesprogram keretei között valósulna meg.

[Hypertension in diabetes mellitus]

Hypertension can be detected very often in patients with diabetes mellitus. In some cases, hypertension develops as a consequence of diabetic nephropathy. Although diabetic nephropathy may occur both in type 1 and in type 2 diabetes, some differences can be observed in the clinical picture according to the type of diabetes. In the majority of patients with type 2 diabetes or prediabetes, the pathomechanism of hypertension can be explained by the concept of the metabolic syndrome. In order to avoid or decrease target organ damage, the goal of antihypertensive treatment in diabetes mellitus is to be set at <130/80 mmHg. The initial antihypertensive therapy is usually based on the evaluation of the global cardiovascular risk. Apart from modifying nutrition and lifestyle, pharmacological treatment with combination of antihypertensive drugs is generally required in order to achieve treatment goal. Diabetic or antidiabetic properties of antihypertensive drugs and antihypertensive characteristics of some antidiabetic drugs should be considered in the everyday clinical practice.