Successful endoscopic management of a cervical pharyngeal perforation and mediastinal abscess

Esophageal perforation as a complication of esophagogastroduodenoscopy

Fifty years ago, esophageal perforation was common after rigid upper endoscopy. The arrival of flexible endoscopic instruments and refinement in technique have decreased its incidence; however, esophageal perforation remains an important cause of morbidity and mortality. This complication merits a high index of clinical suspicion to prevent sequelae of mediastinitis and fulminant sepsis. Although the risk of perforation with esophagogastroduodenoscopy alone is only 0.03%, this risk can increase to 17% with therapeutic interventions in the setting of underlying esophageal and systemic diseases. A wide spectrum of management options exist, ranging from conservative treatment to surgical intervention. Prompt recognition and management, within 24 hours of perforation, is critical for favorable outcomes.

Treatment of large, oesophageal perforations and mediastinitis with a covered, removable metallic endoprosthesis and mediastinal drainage

A bevont fémstentek benignus nyelőcső-stenosisban és -perforatioban való alkalmazása, a stent okozta szöveti reakció és a stent eltávolítás nehézségei miatt, kezdeti stádiumban van. A szerzők nyelőcső-perforatioban egy újabb, bevont fémstent terápiás hatását és eltávolítására kidolgozott módszerük hatékonyságát vizsgálták 3 beteg kapcsán. Három beteg közül kettőnél corrosiv nyelőcsőstenosis tágításakor perforatio lépett fel. Emiatt az egyiknél mediastinalis drenázs és jejunostomia, másiknál primér sutura és drenázs történt. Ezt követően mindkettőben septicus állapot, mediastinitis alakult ki. Ennek hátterében egyiknél perforatio mellett mediastinalis drén okozta nyelőcsőfistula, a másiknál nyelőcsővarrat-elégtelenség állt. A nyelőcső falának defektusát 8, illetve 10 nappal a perforatio, műtét után bevont fémstenttel hidalták át. A harmadik beteg inoperabilis nyelőcsőtumora okozta stenosisának tágítása, stentelési kísérlete során nyelőcsőruptura lépett fel, melyet két órán belül bevont fémstenttel zárta. Parenteralis táplálást, széles spectrumú antibioticus kezelést alkalmaztak. Három nap múlva ellenőrizve mindhárom stent tölcsére tökéletesen zárt. Nasogastricus szonda-, majd per os táplálásra tértek át. Átmeneti mediastinalis drenázs után a stenteket 35, illetve 74 nappal a stentimplantatio után endoscoposan távolították el. Ez idő alatt a nyelőcsőfal-defectusok, a perforatios nyílások záródtak. A stent felső szélénél jelentkező stenosist mindkét betegnél tágították. A 3. betegnél a tumoros nyelőcsőruptura korai, végleges stentelése után szövődmény nem lépett fel. Itt drenázsra nem volt szükség. Nagy nyelőcső-perforatio – kísérő septicus állapot, mediastinitis esetén is – sikeresen gyógyítható bevont, eltávolítható fémstenttel és megfelelő mediastinalis drenázzsal.