Bird nest deformity of a self-expanding esophageal stent and a technique of removal

Modified technique to extract malpositioned or migrated self-expanding stents from the esophagus and stomach

BACKGROUND AND AIM

Various methods have been used to remove self expandable stents (SES) because of either malposition or migration. The main difficulties encountered in such situations are the anatomic obstacle of the lower and upper esophageal sphincters as well as risk of mucosal injury during removal.

METHODS

We describe a modified approach using an esophagogastroduodenoscope (EGD) in combination with a foreign body hood protector, rat tooth forceps and snare allowing for successful SES removal from the upper gastrointestinal tract in four cases.

RESULTS

In all cases, the SES were successfully removed from upper gastrointestinal tract using this technique. No complications were noted after extraction.

CONCLUSION

The foreign body hood protector combined with rat tooth forceps/snare technique is a safe and effective alternative to previously described methods for extraction of SES from the upper gastrointestinal tract. This method may be applicable for the removal of other such objects within the endoscope's reach.

Treatment of large, oesophageal perforations and mediastinitis with a covered, removable metallic endoprosthesis and mediastinal drainage

A bevont fémstentek benignus nyelőcső-stenosisban és -perforatioban való alkalmazása, a stent okozta szöveti reakció és a stent eltávolítás nehézségei miatt, kezdeti stádiumban van. A szerzők nyelőcső-perforatioban egy újabb, bevont fémstent terápiás hatását és eltávolítására kidolgozott módszerük hatékonyságát vizsgálták 3 beteg kapcsán. Három beteg közül kettőnél corrosiv nyelőcsőstenosis tágításakor perforatio lépett fel. Emiatt az egyiknél mediastinalis drenázs és jejunostomia, másiknál primér sutura és drenázs történt. Ezt követően mindkettőben septicus állapot, mediastinitis alakult ki. Ennek hátterében egyiknél perforatio mellett mediastinalis drén okozta nyelőcsőfistula, a másiknál nyelőcsővarrat-elégtelenség állt. A nyelőcső falának defektusát 8, illetve 10 nappal a perforatio, műtét után bevont fémstenttel hidalták át. A harmadik beteg inoperabilis nyelőcsőtumora okozta stenosisának tágítása, stentelési kísérlete során nyelőcsőruptura lépett fel, melyet két órán belül bevont fémstenttel zárta. Parenteralis táplálást, széles spectrumú antibioticus kezelést alkalmaztak. Három nap múlva ellenőrizve mindhárom stent tölcsére tökéletesen zárt. Nasogastricus szonda-, majd per os táplálásra tértek át. Átmeneti mediastinalis drenázs után a stenteket 35, illetve 74 nappal a stentimplantatio után endoscoposan távolították el. Ez idő alatt a nyelőcsőfal-defectusok, a perforatios nyílások záródtak. A stent felső szélénél jelentkező stenosist mindkét betegnél tágították. A 3. betegnél a tumoros nyelőcsőruptura korai, végleges stentelése után szövődmény nem lépett fel. Itt drenázsra nem volt szükség. Nagy nyelőcső-perforatio – kísérő septicus állapot, mediastinitis esetén is – sikeresen gyógyítható bevont, eltávolítható fémstenttel és megfelelő mediastinalis drenázzsal.