What predicts the persistence of delusional beliefs?

Dependence Graphs Based on Association Rules to Explore Delusional Experiences

Methods to estimate dependence graphs among variables, have quickly gained popularity in psychopathology research. To date, multiple methods have been proposed but recent studies report several drawbacks impacting on the validity of the conclusions as it is argued that assumptions and conditions underlying the methods commonly used and the nature of the data is lacking alignment. A particularly important issue is that underlying dynamics potentially present in heterogeneous datasets are disregarded, as the methods focus on the variables but not on individuals. This work also argues that the networks may lack relevant components as current methods ignore connections beyond pairwise interactions between individual symptoms. This study addresses these issues with a novel method for constructing dependence graphs based on applying Association Rules to binary records, which is often the type of records in the psychopathology domain. To demonstrate the benefits, we examine 12 delusional experiences in a sample of 1423 subjects with psychotic disorders. We show that by extracting Association Rules using an algorithm called apriori, in addition to facilitating an intuitive interpretation, previously unseen relevant dependencies are revealed from higher order interactions among psychotic experiences in subgroups of patients.

Psychopathologic and cognitive investigations in schizophrenia

A dolgozat témája egyfelől két pszichopatológiai tünet elemzése egy hosszú távú utánkövetéses vizsgálat – „Budapest 2000” – keretében elsősorban szkizofréniában szenvedő nőbetegek körében; másfelől a genetikai prediszpozícióhoz közelinek tartott kognitív endofenotipikus vonás – az asszociatív tanulás és tanult ekvivalencia – vizsgálata szkizofrén betegek és hozzájuk illesztett egészséges kontrollok csoportjaiban. Célkitűzés: I. Megvizsgálni 1. a téveszme és a hallucináció súlyosságát, annak időbeli változását, előfordulásának valószínűségét az egyes klinikai csoportokban; 2. a klinikai csoportokra jellemző kórlefolyást a két tünet alapján. II. Tanulmányozni az asszociációs tanulás és a tanult ekvivalencia jelenségét abban az összefüggésben, hogy ezek a képességek elkülönítik-e a szkizofrén betegeket az egészséges kontrollcsoporttól, illetve a szkizofrénián belül elkülönülnek-e a deficit- és nem deficitszkizofrénia-alcsoportok. Módszerek: Az első, klinikai tüneteket elemző vizsgálatban 221 nőbeteg vett részt, a tüneteket a Rockland–Pollin-féle becslésskála, valamint a Sajátos tünetek listája segítségével értékeltük a betegség heveny szakában (indexidőpont), valamint 5 évvel és 21–33 évvel az indexidőpontot követően. Diagnosztikus besorolásuk eredetileg Leonhard rendszere szerint történt, de elvégeztük a DSM-IV szerinti diagnosztizálásukat is. A második vizsgálat keretében 49 szkizofrén férfi és nőbeteget, valamint 20 illesztett egészséges kontrollt vizsgáltunk meg a Rutgers-féle tanultekvivalencia-teszt, valamint három, döntően frontális neuropszichológiai teszt segítségével. Az utóbbi vizsgálat keretében a klinikai tüneteket a Positive and negative symptom scale-lel mértük. Eredmények: A pozitív dimenzió tüneteinek változásában a hosszú távú lefolyás során különbség mutatkozik: hallucináció súlyosságában az 5 éves vizsgálat utáni időszakban szignifikáns romlás van, míg a téveszme mérséklődik, de ez a javulás nem szignifikáns. A két tünet, valamint a szociális funkcionálás tekintetében elkülönül egymástól az affektív, cikloid és szkizofrén betegek csoportja az utánkövetés időszaka alatt, és a két tünet jellemzői szerint a paranoid, hebefrén és katatón alcsoportok is. A mediális temporalis lebeny működésével kapcsolatos tanultekvivalencia-vizsgálatban a szkizofrén betegek rosszabbul teljesítettek, mint az egészséges kontrollcsoport. Az agytörzsi magvak mediálta asszociatív tanulásban nyújtott teljesítményük elkülönítette a deficit- vs. nem deficitszkizofrén alcsoportot. Következtetések: 1. A kognitív dimenzió elkülöníti a szkizofrénia deficit- és nem deficitalcsoportjait. 2. A pozitív dimenzió tünetei alapján a szkizofrénia klasszikus típusai válnak szét.

Dimensions of delusional experiences and their value as predictors of long-term outcome

BACKGROUND

Delusions are categorized as present or not in classificatory systems, but can fluctuate in intensity over time. They are sometimes difficult to describe, and might be better conceptualized as continuous on a number of dimensions. The predictive value of dimensional ratings of delusions was studied.

MATERIAL AND METHODS

Out of 180 first-episode psychotic patients who had been personally followed up after 30 years, a subsample of 41 was randomly drawn, 21 of the 180, 10 of those with GAS scores of 70 or more, and 10 of those with GAS scores of 30 or less at follow-up. They represented three different groups - a good outcome (n = 17), an intermediate outcome (n = 12), and a poor outcome (n = 12) group. Based on case histories at first presentation, scores on the Dimensions of Delusional Experience Scale were recorded.

RESULTS

Poor compared to good outcome patients had delusions at index admission characterized by more conviction, extension, disorganization, bizarreness and pressure. Intermediate outcome patients had scores in between, but closer to the poor outcome group.

CONCLUSIONS

Dimensional rating scales for assessing delusions might have predictive power, and consequently they should be used in future research, and if replicated these findings might have clinical implications.

The selective effect of antipsychotics on the different dimensions of the experience of psychosis in schizophrenia spectrum disorders

While most standard symptom scales regard the 'psychotic' or 'positive' dimension of schizophrenia as a single factor, several lines of evidence suggest that psychosis itself is a multidimensional phenomenon. The foregoing literature suggested at least five distinct dimensions to psychosis; to test this, we developed, validated and applied an instrument to measure these dimensions and then applied it to examine the effect of antipsychotics on the different dimensions of the psychotic experience. The Dimensions of Psychosis Instrument (DIPI) was administered to 91 psychotic patients with schizophrenia spectrum disorders and a confirmatory factor analyses (CFA) was carried out to examine the five dimensions: cognitive preoccupation (CP) with the psychotic experience; emotional involvement (EM); behavioural impact (BI) of the experience; conviction (CO) in it; emotional; and external perspective (EP) about the experience. In a separate cohort of 17 prospectively treated patients, the impact of antipsychotics on these dimensions was assessed. BI showed the greatest improvement (32%) at 2 weeks, while CP and emotional improved somewhat less (22% and 14%, respectively). Improvement in CO was limited (6%) while EP showed no change. These results suggest that over the first few weeks of treatment, antipsychotics rapidly reduce the behavioural impact of the principal psychotic symptom and decrease cognitive and emotional preoccupation with it, without greatly altering the patients' conviction in or perspective about their psychotic experience.

Persistence and stability of delusions over time

Traditional descriptions of delusions have emphasized the conviction with which they are held and their resistance to change. This study utilizes data from a large cohort of delusional subjects to assess the persistence and stability of delusional beliefs, and the predictors of change. Data were collected from 1,136 acutely hospitalized psychiatric patients, reinterviewed at 10-week intervals for 1 year. Persistence of delusional beliefs was determined for those delusional subjects with at least one follow-up visit (n = 405), and stability for the subset with delusions at two or more points in time (n = 262). Marked plasticity in delusional beliefs was observed, with one third of delusional subjects at any interview no longer delusional 10 weeks later. Persistence of delusions was associated with schizophrenia, global psychopathology, and having acted on a delusion, among other variables. Most subjects showed variation in the content of their primary delusion over time. Delusions appear to be more fluid over relatively short periods of time than has been suggested by many classic descriptions and contemporary formulations.