Digital phonocardiography of cardiac arrhythmias in dogs - Preliminary experiences

Evaluation of a new smartphone-based digital stethoscope featuring phonocardiography and electrocardiography in dogs and cats

This study assessed a new smartphone-based digital stethoscope (DS) featuring simultaneous phonocardiographic and one-lead electrocardiogram (ECG) recording in dogs and cats. The audio files and ECG traces obtained by the device were compared with conventional auscultation and standard ECG. A total of 99 dogs and nine cats were prospectively included. All cases underwent conventional auscultation using an acoustic stethoscope, standard six-lead ECG, standard echocardiography and recordings with the DS. All the audio recordings, phonocardiographic files and ECG traces were then blind reviewed by an expert operator. The agreement between methods was assessed using Cohen's kappa and the Bland-Altman test. Audio recordings were considered interpretable in 90% animals. Substantial agreement was found in the diagnosis of heart murmur (κ = 0.691) and gallop sound (k = 0.740). In nine animals with an echocardiographic diagnosis of heart disease, only the DS detected a heart murmur or gallop sound. ECG traces recorded with the new device were deemed interpretable in 88 % animals. Diagnosis of heart rhythm showed moderate agreement in the identification of atrial fibrillation (k = 0.596). The detection of ventricular premature complexes and bundle branch blocks revealed an almost perfect agreement (k = 1). Overall, the DS showed a good diagnostic accuracy in detecting heart murmurs, gallop sounds, ventricular premature complexes and bundle branch blocks. A clinically relevant overdiagnosis of atrial fibrillation was found but without evidence of false negatives. The DS could represent a useful screening tool for heart sound abnormalities and cardiac arrhythmias..

Remote Teaching of Canine Cardiac Auscultation Using Digital Phonocardiograms

Veterinary students often struggle to correctly interpret heart sounds. This study sought to evaluate if additional online training using digital phonocardiograms (DPCGs) improves students' ability to identify normal and pathologic heart sounds in dogs. Thirty-six randomly assigned veterinary students listened to and interpreted 10 audio recordings of normal heart sounds (2), heart murmurs (4), and arrhythmias (4) at the start and the end of a 4-week period. Twenty-two students participated in training with DPCGs, including those created from these recordings during this period, via a self-study website (n = 12) or online webinar (n = 10). Their results were compared with those of a control group (n = 14) that did not undergo additional training. Although pre- and post-training test scores did not differ between groups, both training groups showed within-group improvement between the two tests (p = .024, p = .037); the control group did not (p = .49). Although neither training group showed differences in ability to differentiate normal heart sounds from arrhythmias, both showed increased ability to detect and specify heart murmurs and provide refined diagnoses of detected arrhythmias. These results suggest additional training, even without actual patients, improves students' ability to identify heart murmurs and provide specific diagnoses for arrhythmias. Further study with a larger sample size and an additional group without DPCG-based training would help evaluate the effectiveness of DPCGs regarding arrhythmias. Studying a larger sample size would also allow for a training group participating in both training methods, measuring cumulative effectiveness of both methods.

A digitális fonokardiográfia szerepe a kutyák szívhangjainak hallgatózásos vizsgálatának oktatásában

Absztrakt

Sok állatorvostanhallgatónak esik nehezére a szívhangok helyes értelmezése. Kutatásunk célja a digitális fonokardiogramokat felhasználó online, tanterven kívüli oktatás hatásának felmérése volt a hallgatók szívhangok felismerésével kapcsolatos diagnosztikai képességeire. Harminchat véletlenszerűen elosztott állatorvostanhallgató hallgatott meg és értelmezett 10 hangfelvételt élettani szívhangokról (2), szívzörejekről (4) és szívritmuszavarokról (4) egy négyhetes periódus elején és Végén. Huszonkét hallgató vett részt DPCG-ket felhasználó képzésben, egy önképző oldal (n = 12) és egy online webinar (n = 10) keretein belül. A két teszten elért eredményeiket egy kontrollcsoportéval vetettük össze (n = 14), akik nem vettek részt tanterven kívüli képzésben. Bár az elő- és utótesztek pontszámai nem különböztek szignifikánsan a csoportok között, mindkét oktatásban résztvevő csoport szignifikáns csoporton belüli javulást mutatott a két teszt között (p = 0,023, p = 0,037), míg a kontrollcsoport nem (p = 0,49). Bár egyik csoport sem ért el javulást az élettani szívhangok felismerésében és szívritmuszavaroktól való elkülönítésében, mindkét csoportban javulást láttunk a szívzörejek felismerésében és azonosításában, valamint az észlelt szívritmuszavarok azonosításában. Eredményeink alapján a hallgatók hallgatózásos vizsgálattal kapcsolatos diagnosztikai képességei javíthatóak tanterven kívüli oktatással, akár élő álatok igénybevétele nélkül is. További, nagyobb elemszámmal végzett, valamint DPCG-t nem használó oktatómódszereket alkalmazó kutatás szükséges a DPCG-k szerepének pontos meghatározásához. Egy emelt elemszámmal végzett kutatás lehetővé tenné továbbá egy kombinált oktatott csoport létrehozását, mérhetővé téve a két módszer kumulatív hatását.

This translation was provided by the authors. To view the original article visit: https://doi.org/10.3138/jvme-2021-0097