Biliary complications after liver transplantation

Biliary complications (BCs) remain one of the most outstanding factors influencing long-term results after orthotopic liver transplantation. The authors carried out a systematic overview of 1720 papers since 2008, and focused on 45 relevant ones. Among 14,411 transplanted patients the incidence of BCs was 23%. Biliary leakage occurred in 8.5%, biliary stricture in 14.7%, mortality rate was 1-3%.

RISK FACTORS

preoperative sodium level; p = 0.037, model of end-stage liver disease score >25; p = 0.048, primary sclerosing cholangitis; p = 0.001, malignancy; p = 0.026, donor age >60, macrovesicular graft steatosis; p = 0.001, duct-to-duct anastomosis; p = 0.004, long anhepatic phase; p = 0.04, cold ischemic time >12 h; p = 0.043, use of T-tube; p = 0.032, insufficient flush of bile ducts; p = 0.001, acute rejection; p = 0.003, cytomegalovirus infection; p = 0.004 and hepatic artery thrombosis; p = 0.001. The management was surgical in case of biliary leakage, and interventional radiology or endoscopic retrograde cholangiopancreatography in case of biliary stricture. Mapping of miRNA profile is a new field of research. Nemes-Doros score is a useful tool in the estimation of hepatic artery thrombosis. Management of BCs requires a multidisciplinary expert team.

[New-onset diabetes mellitus and liver transplantation, with special consideration of recurrent hepatitis C]

New-onset diabetes is a common complication after liver transplantation.

AIM

We aimed to analyze the incidence and rate of known risk factors and the impact of new-onset diabetes mellitus on postoperative outcome.

METHODS

We retrospectively evaluated the files of 310 patients who underwent liver transplantation between 1995 and 2009. Definition of new-onset diabetes included: repeated fasting serum glucose >6.8 mmol/l and/or sustained antidiabetic therapy that was present 3 months after transplantation.

RESULTS

New-onset diabetes occurred in 63 patients (20%). Differences between the new-onset and the control group were the donor body mass index (24+/-3 vs. 22.4+/-3.6 kg/m 2 , p = 0.003), donor male gender (58% vs. 33%, p = 0.002), and recipient age (47.6+/-7.2 vs. 38.3+/-14.6 year, p<0.001), body mass index (26.7+/-3.8 vs. 23.3+/-5.6 kg/m 2 , p<0.001), male gender (60% vs. 44%, p = 0.031). The 66% of patients with new-onset diabetes were transplanted with cirrhosis caused by hepatitis C virus infection, while in the control group the rate was 23% (p<0.001). Cumulative patient survival rates at 1, 3, 5 and 8 year were 95%, 90.6%, 88% and 88% in the control group, and 87%, 79%, 79% and 64% in the de novo group, respectively (p = 0.011). Cumulative graft survival rates at 1, 3, 5 and 8 year in the control group were 92%, 87%, 86% and 79%, in the de novo diabetes group the rates were 87%, 79%, 79%, 65%, respectively (p = NS). In case of early recurrence (in 6 months), majority of patients developed new-onset diabetes (74% vs. control 26%, p = 0.03). More patients had more than 10 times higher increase of the postoperative virus titer correlate to the preoperative titer in the de novo diabetes group (53% vs. 20%, p = 0.028). Mean fibrosis score was higher in new-onset group one year after the beginning of antiviral therapy (2.05+/-1.53 vs. 1.00+/-1.08, p = 0.039).

CONCLUSIONS

Risk factors for new-onset diabetes after transplantation are older age, obesity, male gender and cirrhosis due to hepatitis C infection. The early recurrence, viremia and more severe fibrosis after antiviral therapy have an impact on the occurrence of new-onset diabetes in hepatitis C positive patients.

The first successful adult right-lobe living donor liver transplantation in Hungary

A világszerte fennálló szervdonorhiány csökkentésének egyik lehetősége az élő donoros májtranszplantáció. A szerzők beszámolnak a Magyarországon először végzett felnőttkori élő donoros májtranszplantációval szerzett tapasztalataikról. Az átültetés testvérek között történt, 2007. november 19-én. A 33 éves egészséges férfi donor májának jobb lebenye (V–VIII. szegmentum) került eltávolításra és beültetésre az autoimmun hepatitis talaján kialakult cirrhosisban szenvedő, egy éve májtranszplantációs várólistán levő, 23 éves nőbetegbe. A jobb májlebeny beültetése saját hepatectomia után orthotopicus helyzetben történt. A májfunkció gyorsan javult a transzplantációt követően. A donort szövődménymentes posztoperatív szak után, stabil májfunkciós paraméterekkel, a 10. napon otthonába bocsátottuk. Dolgozik, aktív életet él, a kontrollvizsgálatok a máj jelentős regenerációját mutatták. A recipiens két évvel a májátültetés után, kompenzált májfunkcióval szintén aktív életet él és rendszeres ellenőrzés alatt áll. A felnőttkori élő donoros májtranszplantáció előnye a lerövidíthető várakozási idő és a tervezhető műtét. Az eljárás a donor biztonságának maximális előtérbe helyezésével, jól szelektált esetekben, alkalmas lehet a szervhiány csökkentésére.

The role of marginal donors in liver transplantation. The Hungarian experience

A májátültetések számát korlátozza a beültetésre alkalmas donorszervek mennyisége. A szervhiány megoldására az egyik lehetőség az úgynevezett marginális donorok (extended donor criteria) elfogadása a májátültetési programban. Célkitűzés: A magyar májátültetési program szervdonációs jellemzőinek vizsgálata, különös tekintettel a marginális donorokra. Módszer: Donor- és recipiensadatok retrospektív feldolgozása 2003. január és 2008. december között. A marginálisdonor-kritériumrendszert nemzetközi ajánlások alapján állítottuk fel. Eredmények: A vizsgált periódus alatt összesen 1078 donort jelentettek a klinikán. Nyolcszázharmincöt esetben (77,4%) alkalmatlannak ítélték a donormájat a transzplantációra, 243 esetben (22,6%) volt beültetésre alkalmas a donormáj. A beültetett májgraftok közül 40 (16%) származott marginális, 203 (84%) nem marginális donorból. Marginális májgraftok beültetése esetén nem volt különbség a beteg- és grafttúlélésben, a posztoperatív graftfunkciót jelző paraméterekben és az általános szövődmények gyakoriságában. A korai hepatitis C-rekurrencia gyakoribb volt marginális graft beültetése esetén. Következtetések: A májátültetésre váró betegek száma hazánkban is folyamatosan növekszik. Marginális májgraftok alkalmazása esetén a betegek morbiditása és mortalitása nem különbözik számottevően a standard donorokból származó májgraftok beültetése után tapasztalt eredményektől. Hepatitis C-vírus esetén nem javasolt marginális májgraft beültetése. A donorok felső életkori határának kiterjesztése megfontolandó.

[The role of Orvosi Hetilap in the development of contemporary Hungarian gastroenterology. Part 4: 1989-2008]

The editions of Orvosi Hetilap published between 1948 and 1989 easily exceeded the number of publications in the previous period. Most of the knowledge was transferred from English literature.

AIM

Evaluate the papers dealing with diseases of the gastrointestinal tract published in Orvosi Hetilap between 1989 and 2008.

METHOD

The author manually reviewed the journal volumes published between 1989 and 1208. The original articles, journal and book reviews were identified and classified according to their subject and origin. The publication rates of the editorial periods 1948-1989 and 1989-2008 were statistically compared.

RESULTS

Between 1989 and 2008 a total of 2817 publications appeared on the diseases of the gastrointestinal tract (1067 original articles, 1698 journal and 52 book reviews), constituting 10.1% of all publications. The annual rate of the original articles in the periods studied was similar (p = 0.82), while that of journal and book reviews decreased significantly (p = 0.006 and p = 0.01, respectively). The online version of Orvosi Hetilap and the English version of the journal, entitled Hungarian Medical Journal , became available from 2007. Liver (17.8%) and biliary tract diseases were studied the most (4.3%), especially viral hepatitis (7%). Laparoscopic surgery was studied in 27 articles (1.8%), while liver transplantation achieved a figure of 39 (2.6%). The genetics of gastrointestinal diseases were studied in 61 (4.0%) articles. 1,698 articles were reviewed from 131 journals, which constitutes a significant decrease as compared to the previous period. 65.4% of the reviews were published in 15 core journals. 62.4% of the journals were English, 31.5% were German and only 1.6% French, thus te previous dominance of the English literature was enhanced. The number of book reviews decreased from 211 to 52 (p = 0.01). The Hungarian experience in laparoscopic surgery was published in part in Orvosi Hetilap . The journal was the main forum for the articles on liver transplantation. After 2000, university research groups published their studies on the genetics of liver, inflammatory bowel diseases and other topics mainly in Orvosi Hetilap .

CONCLUSION

In the past two decades, Orvosi Hetilap successfully fulfilled its traditional role in providing professional information of Hungarian specialists and played a leading role in the adoption of new findings in the contemporary gastroenterology (laparoscopic surgery, liver transplantation, genetics).