[Diagnostic challenges in systemic mastocytosis with gastrointestinal symptoms]

A mastocytosis ritka megbetegedés: évente hozzávetőlegesen 1 új eset kerül felismerésre 100 000 lakosra vonatkoztatva. A betegség felismerése viszonylag egyszerű, ha bőrjelenség is kíséri, de van, hogy csak a mastocytaaktivációs tünetek megjelenése hívja fel a figyelmet a betegségre. A tünetek szerteágazóak lehetnek, egyénenként változó a megjelenésük, rendszerint több szervet érintenek, és gyakran allergiás betegségnek vélelmezik. A rohamokban jelentkező kipirulás, ájulás, fejfájás, gyomorégés mellett jellemző a vizes hasmenés, amely az élet minőségét nagyban rontja, de a rovarcsípés/darázscsípés okozta anaphylaxia életet veszélyeztető állapotot is okozhat azonnali beavatkozás nélkül. Jelen közleményünkben egy eset ismertetésével hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a nem infektív eredetű, vizes hasmenés kivizsgálása során végzett vastagbéltükrözés során a makroszkóposan épnek látszó bélből származó hisztológia igazolhatja a kóros hízósejt-szaporulatot. Orv Hetil. 2024; 165(18): 717–720.

Mast cell activation syndromes - evaluation of current diagnostic criteria and laboratory tools in clinical practice (Review)

Mast cell activation syndromes (MCAS) represent a heterogeneous clinical entity caused by episodic and severe mast cell activation, including primary and secondary mast cell disorders (MCDs). The group of primary or clonal MCDs refers to systemic mastocytosis, other clonal MCAS and hereditary hypertryptasemia, while the secondary MCAS is characterized by normal mast cells (MCs) which are activated by external triggers, such as allergens or physical stimuli. Another category of MCAS is the idiopathic form, when no trigger or genetic mutation can be identified. Symptoms of mast cell activation are due to release of specific mediators and can be seen in many diseases, such as allergies, with localized or systemic clinical manifestations. Confirmation of MCAS is based on diagnostic criteria proposed by an international group of experts and the best available evidence in this field. It is generally accepted that the clinical picture of MCAS is non-specific and there are few available laboratory tools, making it difficult for clinicians to identify and confirm this entity. The diagnosis is established after exclusion of other possible clinical entities in most of the cases. Therefore, the actual diagnostic criteria of MCASs, some relevant clinical aspects and laboratory tools used in clinical practice were reviewed.