[Transvenous lead extraction at the University of Szeged: 10-year experience]

Bevezetés: A cardialis implantálható elektromos eszközökhöz kapcsolódó egyes komplikációk időnként részleges vagy teljes rendszereltávolítást, azaz transzvénás elektróda extrakciót igényelnek. A beavatkozások komplexitására és kimenetelére vonatkozó megfigyelések nemzetközi regiszterekből származnak, a kezelt betegcsoportok jellemzői azonban jelentős eltéréseket mutatnak. Célkitűzés: Az intézetünkben 2012 óta szisztematikusan működő extrakciós program eredményeinek összefoglalása és nemzetközi adatokkal való összehasonlítása. Módszerek: Retrospektív módon elemeztük a 2012 és 2022 között extrakcióban részesült betegek klinikai jellemzőit, a beavatkozások indikációit, technikáit és kimenetelét, összevetve ezeket a legnagyobb átfogó európai regiszter (ELECTRa) adataival. Vizsgáltuk továbbá a sikerarányt a „lépcsőzetes eszközbevetés” különböző szintjein. Eredmények: A vizsgálatba 200 beteget (65 ± 14,3 év, 74,5% férfi) vontunk be. Az extrakció indikációja dominálóan infekció volt, melynek aránya jóval meghaladta az ELECTRa-ban közöltet (87,5% vs. 52,8%, p<0,001). Az elektródák implantációs ideje szintén magasabb tendenciát mutatott tanulmányunkban (7,8 ± 6,2 vs. 6,4 ± 5,4 év), továbbá a passzív fixációs elektródák száma is szignifikánsan nagyobbnak bizonyult (62,2% vs. 46,6%, p<0,001). Betegeink egyötöde előzőleg már átesett egy sikertelen extrakciós kísérleten. A beavatkozások alatt nagyobb arányban volt szükség „locking styletek” (81,9% vs. 71,1%, p<0,001) és aktív extrakciós hüvelyek (71,8% vs. 27,1%, p<0,001) használatára. Major komplikáció 4,5%-ban, beavatkozáshoz köthető halál 4 esetben (2%) fordult elő. Procedurális sikert 88,2%-ban értünk el, mely alacsonyabbnak bizonyult az ELECTRa-ban közölt 95,7%-hoz képest. A lépcsőzetes eszközbevetés vizsgálata során a kumulatív klinikai sikerarány 24,8% volt „locki-ng stylettel” végzett húzással, 74,2% a primer aktív hüvellyel, 91,3% magas szintű extrakciós technikákkal (módozatváltás, femoralis extrakció), valamint 96,6%-ban nem sürgősségi szívsebészeti extrakcióval. Megbeszélés és következtetés: A Szegedi Tudományegyetem Elektrofiziológiai Részlegén sikeres, korszerű technikákon alapuló elektróda extrakciós program épült fel az elmúlt 10 évben. A kezelt betegek rizikóstatusa, valamint a beavatkozások komplexitása jóval meghaladja a nemzetközi regiszterek ilyen irányú jellemzőit. Az optimális sikerarány érdekében elengedhetetlen a különböző extrakciós technikák elérhetősége és az azokban való jártasság, valamint az implantálócentrumokkal folytatott szoros oktatási és referálási együttműködés. Orv Hetil. 2023; 164(49): 1954–1964.

Comparison of the effects of IK,ACh, IKr, and INa block in conscious dogs with atrial fibrillation and on action potentials in remodeled atrial trabeculae

Atrial fibrillation (AF) is the most common sustained cardiac arrhythmia and a major cause of morbidity and mortality. Traditional antiarrhythmic agents used for restoration of sinus rhythm have limited efficacy in long-term AF and they may possess ventricular proarrhythmic adverse effects, especially in patients with structural heart disease. The acetylcholine receptor-activated potassium channel (I_K,ACh) represents an atrial selective target for future AF management. We investigated the effects of the I_K,ACh blocker tertiapin-Q (TQ), a derivative of the honeybee toxin tertiapin, on chronic atrial tachypacing-induced AF in conscious dogs, without the influence of anesthetics that modulate a number of cardiac ion channels. Action potentials (APs) were recorded from right atrial trabeculae isolated from dogs with AF. TQ significantly and dose-dependently reduced AF incidence and AF episode duration, prolonged atrial effective refractory period, and prolonged AP duration. The reference drugs propafenone and dofetilide, both used in the clinical management of AF, exerted similar effects against AF in vivo. Dofetilide prolonged atrial AP duration, whereas propafenone increased atrial conduction time. TQ and propafenone did not affect the QT interval, whereas dofetilide prolonged the QT interval. Our results show that inhibition of I_K,ACh may represent a novel, atrial-specific target for the management of AF in chronic AF.