[Comparison of non-intubated, spontaneously breathing and intubated, mechanically ventilated videothoracoscopic lobectomy]

Bevezetés: A minimálinvazív műtéti technika a mellkassebészetben, a tüdődaganatok ellátása kapcsán előtérbe került az elmúlt évtizedekben, melynek egyik kiemelkedő részét alkotják a spontán légzés mellett elvégzett mellkassebészeti műtétek. Célkitűzés: Jelen közleményünkben a nem intubált és nem relaxált videoasszisztált torakoszkópos (I. csoport) és az intubált és relaxált videoasszisztált torakoszkópos (II. csoport) tüdőlebeny-eltávolítások eredményeit hasonlítottuk össze. Módszer: Az I. csoportban 118, míg a II. csoportban 211, uniportalis tüdőlebeny-eltávolításon átesett beteg adatait hasonlítottuk össze, majd propensit score elemzéssel kiválasztott 70-70 betegnél végeztük el hasonlóan a statisztikai elemzést. Eredmények: A teljes betegcsoportot tekintve a műtéti idő 91,6 és 91,1 perc (p = 0,857), az átlagos dréneltávolítás 3,43 és 4,62 nap (p<0,001), az elhúzódó légáteresztés 12,8% és 20,8% (p = 0,07), a redrenázs 7,7% és 6,16% (p = 0,624), a reoperáció 2,5% és 5,2% (p = 0,393), a morbiditás 18,8% és 27,9% (p = 0,065) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás csak a II. csoportban fordult elő. ’Propensity score’ értékelés után az átlagos műtéti idő 92,08 és 95,25 perc (p = 0,442), az átlagos dréneltávolítás 3,01 és 4,57 nap (p <0,01), az elhúzódó légáteresztés 11,4% és 20% (p = 0,164), a redrenázs 5,7% és 7,14% (p = 0,730), a reoperáció 2,8% és 5,6% (p = 0,681), a morbiditás 15,7% és 27,1% (p = 0,099) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás egyik csoportban sem fordult elő. Következtetés: A nem intubált, nem relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítás általánosságban kedvezőbb eredményeket mutatott az intubált, relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítással szemben. A műtét után hamarabb került sor a mellkasi drén eltávolítására, és a szövődmények aránya is kisebb volt. Orv Hetil. 2024; 165(10): 393–399.

[Long-term follow-up of a multimodally managed pulmonary mucoepidermoid carcinoma in a cat]

INTRODUCTION

The present case describes the treatment of a mucoepidermoid carcinoma in a 13-year-old female sterilized European domestic cat, using lung lobectomy and -accompanying mitoxantrone chemotherapy. Six, 14, 19 and 27 months after the initial treatment tomodensitometric and radiographic examinations showed no abnormalities. However, the cat had to be euthanized 27 months after the lung lobectomy due to a soft tissue sarcoma in the interscapular area.

[Initial experiences with VATS lobectomy]

OBJECTIVE

The authors analyse the experience of videothoracoscopic (VATS) lung lobectomies performed since December 2010 at the Thoracic Surgery Department of Markusovszky University Teaching Hospital.

PATIENTS AND METHOD

78 patients (44 men and 34 women) underwent VATS lobectomy. The average age was 61.2 years ranging from 30 to 80. The indications were peripheral malignancy (35 cases) or the suspicion of that (43 cases), presence of curable distant metastasis was not considered as contraindication.

RESULTS

In the initial period the operation time was quite long, but shortly after the duration of surgery became almost similar to lobectomies via thoracotomy. Late reoperation was performed in two cases, one for chronic pneumothorax and one for port-site metastasis. 10 vessel and two bronchial injuries occurred, eight of them needed conversion into axillary thoracotomy (conversion rate 10.26%). The postoperative pain was significantly less than after thoracotomy.

CONCLUSION

VATS lobectomy is a safe procedure with less surgical stress and without oncological compromise.

[Is daily chest X-ray necessary after lung resection? Evidence-based decision making]

OBJECTIVES

The 'gold standard' practice following insertion of a chest tube after lobectomy is daily chest radiography (CXR), but this is not always followed. We compared the outcomes associated with the use of these two methods in our practice.

METHODS

Data from 148 patients who underwent uncomplicated lobectomies with insertion of one chest drain were analysed. In the routine CXR group (R-CXR) (50 patients), an immediate postoperative CXR, daily routine radiography during the drainage period, and one after surgical drain removal were performed. In the symptomatic CXR group (S-CXR) (98 patients), a CXR was performed only for symptomatic patients (fever, hypoxia, subcutaneous emphysema, air leak) and/or a single radiograph was taken after surgical drain removal. The following postoperative data were compared: fever, CXR abnormalities (pneumothorax, fluid, atelectasis, subcutaneous emphysema, haematoma), number of radiographs, drainage time, and new drain insertion.

RESULTS

The mean chest tube duration was 3.7 and 3.8 days in the R-CXR and S-CXR groups, respectively. Abnormal CXRs after surgical drain removal were reported in 50% (25/50) and 46.9% (46/96) (p = 0.724) of patients in the R-CXR and S-CXR groups, respectively, but new drain insertion was only necessary in 3/25 (12%) and 7/46 (15.2%) of these cases. The mean number of CXRs for each patient was 5.0 and 2.3 (p = 0.0001) in the R-CXR and S-CXR groups, respectively.

CONCLUSIONS

If CXRs are limited to symptomatic patients then the number of radiographs can be reduced by around 50%. There were no more postoperative complications or abnormal final CXR findings if the CXR was only ordered for symptomatic patients instead of as 'daily routine' during the postoperative period. Only 12-15% of the CXR abnormalities required surgical intervention.