A hepatitis C-vírus szűrésének és kezelésének 10 éves tapasztalata a börtönökben

Bevezetés és célkitűzés: Az Európai Unióban a hepatitis C-vírussal (HCV) fertőzött betegek kétharmada nem tud a fertőzöttségéről. A WHO célja 2030-ra az új krónikus hepatitises esetek számának 90%-os csökkentése. A börtönökben a HCV-fertőzöttek aránya a lakosságénak a tízszeresét is elérheti. A cikk a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben 2007 és 2017 között zajlott HCV-szűrő vizsgálat eredményeinek összefoglalása. Módszer: Az önkéntes alapú anti-HCV-szűrő vizsgálatot követően a pozitív eseteknél HCV-PCR- és -genotípus-meghatározás történt. A betegek írásos beleegyezése után kezdődött el az interferonalapú kezelés, mely a hepatológusok irányításával és a büntetés-végrehajtási intézetek egészségügyi személyzetének együttműködésével történt. Eredmények: A magyar börtönök 84%-ában folyik HCV-szűrő program és -kezelés. Összesen 25 384 betegnél történt meg ezen időszak alatt az anti-HCV-szűrő vizsgálat. A betegek 6,6%-ában anti-HCV-pozitivitást és 3,8%-ában HCV-PCR-pozitivitást találtunk. A HCV-PCR-pozitív betegek 55,2%-ában kezdődött el a kezelés. Teljes időtartamú volt a kezelés 143 betegnél, idő előtt fejeződött be 162 betegnél (42,6%), míg 75 betegnél nem ismert a kezelés időtartama. A rendelkezésre álló, a kezelés vége utáni 24. heti eredmény alapján a tartós terápiás válasz 88% volt. Megbeszélés: A büntetés-végrehajtási intézetekben folyó HCV-szűrő és -kezelési program egy jól működő rendszer. A sikeres kezelésben nagy szerepe van a betegek felvilágosításának, a hepatológus kollégák és a börtönök egészségügyi dolgozói közötti együttműködésnek. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy a „test and treat” gyakorlat a HCV mikroeliminációjának kivitelezhető módja a börtönökben. Orv Hetil. 2022; 163(22): 871–878.

Hepatitis C Screening and Treatment Program in Hungarian Prisons in the Era of Direct Acting Antiviral Agents

A hepatitis C virus (HCV) screening and treatment program was conducted in Hungarian prisons on a voluntary basis. After HCV-RNA testing and genotyping for anti-HCV positives, treatments with direct-acting antiviral agents were commenced by hepatologists who visited the institutions monthly. Patients were supervised by the prisons’ medical staff. Data were retrospectively collected from the Hungarian Hepatitis Treatment Registry, from the Health Registry of Prisons, and from participating hepatologists. Eighty-four percent of Hungarian prisons participated, meaning a total of 5779 individuals (28% of the inmate population) underwent screening. HCV-RNA positivity was confirmed in 317/5779 cases (5.49%); 261/317 (82.3%) started treatment. Ninety-nine percent of them admitted previous intravenous drug use. So far, 220 patients received full treatment and 41 patients are still on treatment. Based on the available end of treatment (EOT) + 24 weeks timepoint data, per protocol sustained virologic response rate was 96.8%. In conclusion, the Hungarian prison screening and treatment program, with the active participation of hepatologists and the prisons’ medical staff, is a well-functioning model. Through the Hungarian experience, we emphasize that the “test-and-treat” principle is feasible and effective at micro-eliminating HCV in prisons, where infection rate, as well as history of intravenous drug usage, are high.

Lack of increased prevalence of immunoregulatory disorders in hereditary angioedema due to C1-inhibitor deficiency

Hereditary angioedema due to deficiency of C1-INH (HAE-C1-INH) is associated with enhanced consumption of the early complement components, which may predispose for autoimmune disease. We assessed the prevalence of such disorders among HAE- C1-INH patients and their impact on the natural course of HAE-C1-INH. Clinical data and immunoserological parameters of 130 HAE-C1-INH and 174 non-C1-INH-deficient patients with angioedema were analyzed. In our study, the incidence of immunoregulatory disorders was 11.5% in the population of HAE-C1-INH patients and 5.2% among non-C1-INH-deficient controls with angioedema. Immunoserology screening revealed a greater prevalence of anticardiolipin IgM (p=0.0118) among HAE-C1-INH patients, than in those with non-C1-INH-deficient angioedema. We did not find higher prevalence of immunoregulatory disorders among our HAE-C1-INH patients. However, in patients with confirmed immunoregulatory disorders, the latter influenced both the severity of HAE-C1-INH and the effectiveness of its long-term management. Appropriate management of the immunoregulatory disease thus identified improves the symptoms of HAE-C1-INH.

Stimulating effect of tuftsin and its analogues on the defective monocyte chemotaxis in systemic lupus erythematosus

Monocytes and macrophages are engaged at various levels of cellular immune reactivity. In addition to their function in the defensive mechanism directed at infective agents, they also play a basic role in immune complex elimination and antigen handling. Previous experiments revealed that systemic lupus erythematosus (SLE), the main representative of the autoimmune diseases, is associated with impaired monocyte chemotaxis. The endogenous basic tetrapeptide tuftsin and 6 of its analogues were examined in vitro for their stimulating capacity on the chemotactic responsiveness of monocytes derived from patients with SLE. The monocyte migration assay was carried out by a modified Boyden technique and quantified by the leading front distance method and by counting the total distance covered by the monocyte locomotion. Tuftsin and 3 of its analogues significantly increased the defective chemotaxis in SLE. The tetrapeptides effective on chemotaxis also stimulated random migration and phagocytosis of the monocytes, albeit to a lesser extent. Structure-activity relationships, as well as the influence of the clinical stage of the disease were also examined. Experimental evidence leads to a favourable prediction for the immunotherapeutic value of these oligopeptides for the control of infections and the progression of the disease in patients with systemic lupus erythematosus.